A fotográfia és a tánc különös duettje

A fotográfia és a tánc különös duettje – Laczkó Péter a vándorfényképész.

A Táncszínház Kerengő Galériáján a Szellemkép Szabadiskola 20 éves jubileumi rendezvénysorozatának keretein belül egy különféle archaikus technikákkal és camera obscurával készült fotográfiákat bemutató kiállításra került sor. A tánc világnapja köré szerveződő eseménysorozat keretében április 26-án és 27-én a Magyar Mozdulatművészeti Társulat performanszával egybekötött, életnagyságú Camera obscura bemutatóra került sor, Laczkó Péter főszervezésében.

Izgalmas dolog ez, miként sor került a Nemzeti Táncszínház és a Szellemkép Szabadiskola évek óta jól működő kapcsolatából született izgalmas kooperáció újabb felvonására. Két olyan neves intézmény, amely a maga műfajában kiváló dolgokat alkot, valamint Laczkó Péter művész úr. Találkozásuk kísérlet két különböző, ám gyökereiben összekapcsolódó művészeti ág randevújára.

És hogy ki is Lackó Péter valójában? Vándorfényképész? Képfényező? Képörökész?

Azt hiszem, e jelzők mind tökéletesen ráillenek a Szellemkép Szabadiskola fiatal mestertanárára, aki virtuóz módon bánik bármilyen, képalkotásra alkalmas eszközzel. Legyen az lyukharmónikum, nyolcszögvény, vagy többképvény.

A kiállításon Laczkó Péter különös csodabogarával, a 2008-ban készült körtükrészeti nyolcszögvénnyel a látogatók zárt sátorszerű térbe lépve testközelből élhetik át a kortárs táncművészeti performansz mozzanatait. Az életnagyságú lyukkamera – akár egy sátor -, melyben négy ember foglalhat helyet, egy fehér asztallapra vetítve teszi lehetővé a kép megfigyelését a bent tartózkodóknak. A kép az asztallapon a fölötte elhelyezett objektív és az objektív fölé erősített 45 fokos tükör, s némi fény segítségével keletkezik. A tükör és az objektív a fény sugarait úgy tereli, hogy a kamerán kívüli világ képe legyen látható az asztalon. Ezt a képet belülről tudja Laczkó Péter állítani. A tükröt egy csapágy segítségével az objektív tengelye körül el lehet forgatni így lehet körbenézni. Az asztallap magasságát pedig zongoraszékhez hasonlatosan lehet forgatni, amivel annak magasságával változik a kép élessége.

Ha magasan van az asztallap, akkor a távoli dolgok lesznek élesek, ha alacsonyan, akkor pedig a közeliek. Mily csudálatos szerkezet! Éppúgy, mint a fotóművész térnézészeti hatlyukványa, egytérészeti többképvénye, vagy körlátászati lyukharmónikuma.

A Táncszínház Kerengő Galériájában április 10-től ugyancsak a hónap végéig tekinthetők meg azok az archaikus technikákkal készült alkotások, amelyeket a Szellemkép Szabadiskola egykori és jelenlegi diákjai az elmúlt 20 év során készítettek. Kedvcsinálónak lesz itt cianotípia, ambrotípia, pannotípia és még sokan mások. Kiemelendő Laczkó Péter és diákjai nyelvújítói munkássága is, miként eszözeinek fantasztikusabbnál fantasztikusabb elnevezéseket találtak ki.

About the author: Niquist